5 évet elfelejteni nem könnyű. Pláne ha az első nagy szerelemről van szó. Nem gondoltuk, hogy ez egyszer el fog jönni, de a sok szünetelés után a nyáron végleg szakítottunk. Akkor így tűnt helyesnek.
És ezután jött mindkettőnk életében a felejtős szakasz. Hogyan lehet kiheverni egy 5 évig tartó kapcsolatot? Mit csináljak? Mivel kezdjem? Általában közvetlenül a szakítás után a nők párnákba és zsebkendőkbe temetkezve siránkoznak vajon mit rontottak el. De furcsa módon én nem.. már másnap elkezdtem új férfiakkal megismerkedni, flörtölni, bulizgatni. Gondoltam majd ők segítenek felejteni. Buliról bulira, hetente más férfi.. így telt el a szakítást követő 2 hónap. És tényleg nem gondoltam Rá. Amikor már beleuntam az effajta viselkedésbe, elgondolkodtam.. Kell ez nekem? Nem! Eleinte jó volt hallani a férfiaktól a bókokat, kedves szavakat. Jó nőnek éreztem magam, és jó volt tudni hogy érdeklem a férfiakat. Ez nagy dolog volt, mert a szakítás után az amúgy sem nagy önbizalmam kicsit megingott. Végiggondoltam az egészet, miket csináltam, hány férfival.. és őszintén szólva.. szégyelltem magam. Megfogadtam többet ilyet nem teszek, és elkezdem keresni a nagy Ő-met.
Pár héttel később elérkezett a nagy nap. Az utazás napja, ami valószínű hogy nagyban befolyásolja majd az életemet. Abban reménykedtem, hogy mindentől távol könnyebb lesz új életet kezdeni. Elfelejteni mindent és új életet kezdeni. Az első 2 hónap egész jól telt. Nem gondoltam Rá, sem pedig az utána lévő kalandokra. Már közel jártam ahhoz, hogy kimondjam túl vagyok rajta. De akkor történt valami.. azon kaptam magam, hogy a régi szép időkön merengek. A közös programok, emlékek, a sok nevetés, amikor számoltuk a napokat mikor látjuk egymást újra, az első szerelmi vallomás. És aztán beismertem.. korántsem vagyok túl rajta. És ezután egyre többet gondoltam rá. Vajon mit csinál? Gondol-e még rám? Ha igen, milyen értelemben?!
Egyre jobban vártam a hazalátogatásom pillanatát. Abban reménykedtem, hogy majd hazamegyek és lesz alkalmam kideríteni, vajon van e még esély a közös jövőre. Ez mind szép és jó, de neki új barátnője lett. A szakításunk után 1 héttel. Mivel én akkor minden erőmmel azon voltam, hogy ne gondolkozzak, hanem felejtsek ezért nem érdekelt különösebben. Azután tudatosult bennem a dolog, miután jött a felismerés, hogy még mindig szeretem. Mi van ha szerelmes lesz, hamarabb mint gondolnám? Szeretett egyáltalán, ha már ilyen hamar új párt talált? Biztos már akkor meg volt, amikor még velem volt! Hogy tehette ezt?! Nagyon mérges voltam.. rá is, de legfőképp magamra, hogy elrontottam és hogy hagytam elmenni!
Nemsokkal később kiderült, hogy Ő így akart felejteni, de neki sem könnyű. Úgy gondolta ha az első szembejövő lánnyal összejön, akkor minden elrendeződik, elfelejt engem és továbblép. Arra viszont nem számított, hogy egy hisztérikát fog ki. És azt fogja kívánni, bár ne tette volna. Normális ember miután erre rájön, otthagyja a lányt. DE Ő NEM!
Hazaérkezésem előtt pár héttel újra elkezdtünk beszélgetni. Néha közösen nosztalgiáztunk, viccelődtünk, nevettünk és flörtöltünk. Így már még jobban vártam, hogy otthon legyek. Látogatásom során sokszor találkoztunk. Jó volt újra látni, beszélni vele. Persze a barátnő még mindig képben volt, szóval nehéz volt összeegyeztetni a találkozókat. Így még izgalmasabb volt. Többször volt úgy, hogy perceken múlt ne fussunk össze a lánnyal, többször kapott telefonhívásokat tőle, miközben velem volt. A szemem és fülem láttára/hallatára rázta le. Kicsit sajnáltam a lányt, de ennyit én is megérdemlek. 2 hétig voltam otthon, az idő sürgetett, válaszokat kellett kapnom és több időt szerettem volna vele tölteni. Nagyon jól éreztem magamat vele. Először elcsattant egy csók.. az utolsó estémen pedig együtt voltunk. Aztán elbúcsúztunk és visszajöttem. .. azóta is többször eszembe jut, sokat gondolok rá. De még mindig nem tudom lenne-e esélyem visszahódítani.
7 hónap telt el a szakítás óta.. én úgy gondolom, hogy azóta sokat változtam és azok a “dolgaim” amik a szakításhoz vezettek már eltűntek. Másként látom a dolgokat, más lett a felfogásom. Előnyömre vált. Viszont róla ezt nem lehet elmondani. Ugyanazokat a hibákat követi el a jelenlegi kapcsolatában is, mint anno. Mentségére azt a kifogást adta, hogy ez a kapcsolat teljesen más, mint a miénk volt mert nem szereti és ezért ugyanazok a tettek másként hatnak az ő kapcsolatukra. Elég érdekes felfogás! Megfogadtam nem szólok bele, had tegye amit jónak lát és lesz ami lesz.
“Ha két embernek együtt kell lenni, később úgyis egymásra találnak!”
Én hiszek benne.. és talán ő is. Mindenesetre megpróbálom a legjobbat kihozni a dolgokból és addig sem tétlenkedni.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: